Quantcast
Channel: Olvasokkk » Igaz történet
Viewing all articles
Browse latest Browse all 3

Karen Levine: Hana bőröndje

0
0

Hana_borondje.jpg 2000 márciusában egy bőrönd érkezett Tokióba, egy kis múzeumba. A fedelére ezeket a szavakat festették durva betűkkel: Hana Brady 625, 1931. május 16., Waisenkind – árva.
A gyerekek, akik látták a kiállított bőröndöt, tele voltak kérdésekkel. Ki volt Hana Brady? Milyen volt az arca? Mi történhetett vele? Azt akarták, hogy Fumiko Ishioka, a múzeum vezetője, mihamarabb találja meg a válaszokat.
Fumikót is magával ragadja a gyerekek izgalma. Útnak indul, nyomok után kutat Európában és Észak-Amerikában. A bőrönd rejtélye visszaröpíti őt az időben hetven évvel ezelőttre, egy cseh kisvárosba, Hanához és családjához, akiknek boldog életét felforgatta és darabokra zúzta a náci megszállás.

A könyv a borítója alapján került fel a kívánságlistámra. Látva a gyönyörű barnított fotót a kislányról, a sárga “Jude” feliratú csillagot, úgy gondoltam, hogy nincs miért elolvasnom a fülszöveget, hiszen tudom, hogy miről is fog szólni a kötet. Tulajdonképpen ez a téves következtetés lett a “vesztem”, hiszen ha belepillantottam volna a tartalom rövid ismertetésébe, és esetleg még azt is megnézem, hogy hány oldalas is ez a mű, akkor sokkal inkább könyvtári kölcsönzésként szereztem volna be, minthogy karácsonyi ajándéknak jelölöm a molyos ajándékozáson.

A Hana bőröndje fiatal olvasókhoz szóló alig 80 oldalnyi fotókkal illusztrált vékonyka kötet. Szerzője, Karen Levin a Tokiói Holocaust Oktatási Központ vezetőjének, Fumiko Ishiokanak nyomozását tárja elénk, aki egy az Auschwitzból érkező bőrönd tulajdonosának történetét próbálja meg felkutatni. Fumiko alapítványi munkásságának céljául tűzte ki, hogy a japán gyerekek megismerkedjenek a holokauszt szörnyűségeivel, és ezáltal minden igyekezetükkel azon legyenek, hogy hasonló borzalom soha többet ne történhessen meg a jövőben. A holokauszt kézzel fogható bizonyítékaként érkezett az a bizonyos barna bőrönd, ami azonnal nagy hatással volt a diákokra, és annyi kérdést vetett fel, hogy végül tanáruk megpróbálta kideríteni ki is volt az 1931-ben született Hana Brady, a bőrönd tulajdonosa.

Számomra meglepő volt, hogy Fumiko mennyi elutasításba ütközött nyomozása közben. Valamiért senki sem akart együtt működni vele, információkat szolgáltatni a kis Hanáról. Vajon miért nem érezte úgy a mai kor embere, hogy segítenie kell egy a holokauszt során eltűnt személy sorsának felkutatásában? Végül Fumiko csak sikerrel járt, nem is akármilyen felfedezésre jutott Hana családját illetően, ám ez nem kárpótolhatta a kislány elvesztésének fájdalmát sem bennem, sem pedig a japán gyerekekben.

Hana_borondje1.jpg Valójában a borító által egy igaz történeten alapuló regényre számítottam, és azt hiszem jobban is élveztem volna az olvasást, ha a múzeumba érkezett bőröndtől, Fumiko kutatásáig, majd Hana életének részleteiről, a táborban töltött napjairól kevésbé tárgyilagosan, kicsit jobban kiszínezve, érzelmekkel feltöltve olvashattam volna. A jelenlegi dokumentumregény formán nagyon érezhető, hogy a célközönség a fiatal korosztály, éppen ezért a holokauszt szörnyűségei elnagyoltak, kevésbé részletesek, de még így is kellően elgondolkodtatóak.

Egy ideje már tervezgetem, vagy legalábbis megfordult a fejemben, hogy ellátogatok Auschwitzba, de visszatart az a tény, hogy egy hasonló barna bőrönd láttán, rajta egy névvel és dátummal menten kiborulnék, és kalapáló szívvel menekülnék egészen hazáig. Más olvasni a holokausztról, és más személyesen látni a néhai táborokat, ruhákat, egyéb dolgokat. Számomra túlságosan felkavaróbb élmény lenne ott állni, ahol mindez történt. Vajon hány Hanaéhoz hasonló sorsú gyermek cipője heverhet ott?! Belegondolni is rossz!

A könyvből Inside Hana’s suitcase címmel dokumentumfilm is készült, amit mindenképpen szeretnék megnézni. Sőt, ha előbb értesülök a létezéséről, lehet inkább azt választottam volna elsőnek.


Viewing all articles
Browse latest Browse all 3

Latest Images